Dr. Daydreamer PhD - Antropológus a Szaturnuszon

Amputált szerelmek, reszkető riadalom
Szélesvásznú illúziók, éber rémálombirodalom
Vészdalok, gyászének, siratók
Tündérarcú lányok hajában rothadnak virágkoszorúk
Varjúcsőrű tollas fekete papok
Törnek a fejemen harangot
Míg könnyekké desztillálom magamban
A tűztestű haragot
Meztelen fekete fák
Lesnek ki a földből
Ujjaik hívnak ölelésre
Lesnek engem és lesik az eget
És vágyják az eget
Lesem őket én is míg szemhéjam le nem zár
Megborzongok, hogy soha nem tettem eleget
Mellkasom megfeszül, apró láng lobban
Lelkem egy pillanatra megremeg, vágy ébredni látszik tettre végre
De hangosabb a szégyen alattomos éneke
Hunyorogva mászom naptávoli szürke utcákon
Szél visít, pofámba vigyorog
És átkozom a borostány lámpákat, mert fénynek hazudják magukat
Vacogva számolom vissza az éveket
Izgulok, hogy mennyi mindennel kecsegtet a lehet
S csendben átkozom magamban a kelleket

Written by:
Dániel Ottó

Publisher:
Lyrics © O/B/O DistroKid

Lyrics powered by Lyric Find