Dr. Daydreamer PhD - Szanatórium (Vissza a csillagok közé)

Hát, így
Néztem ezt a semmit már csendben
Csak halvány reményem haldoklik egy hajdan hitt kötelékben
De nincs itt semmi igazán, csak üres borosüvegek
Semmit érő ölelések, csókok a mának
Teher a holnap vasmarkának
Csak a semmi, lebegés
Egy könnyed kacaj, mosoly
Pillantás szentségül
Míg ez a másodperc a takódon megül
S közben a szíved megszakad
S minden melletted rohan, és szalad
S ha benne pillantanád önmagad: tükrét töri a téttelen pillanat
Mert soha még így gyalázva nem tapostuk a jelent
Soha még így süketen nem ordibált az értelem
Soha még így nem hazudtuk el, hogy a "most" mit jelent
Íriszfénytánc, illatorkán, libben a haj, s mint a kígyó
Fojt, s mar szót, mit ki nem mondott ki lát
A némák torkára harapja mérgét, míg Kundalini az út széli kukába okád
Mivégre is... okofogyott tán
S neked mi súly, bátorság, tét, vagy érvény
Vélt, ám inkább várt egyszerű szelíd következmény
Az másoknak egy pislogásban felejtett mámoros semmi élmény
Hát, így semmisül a szó, a tett, a gesztus, istenments ígéret
Hogy súlya semmivé lett, s minduntalan változók közt vad sodrássá hatalmasul
Ez a nyomorult
Kurva kibaszott élet

Written by:
Dániel Ottó

Publisher:
Lyrics © O/B/O DistroKid

Lyrics powered by Lyric Find